Sonkás-pórés csirkés házi tészta
| 1 db | nagyobb csirkemell vagy csirkemell filé |
| 2 db | póréhagyma |
| 2-3 db | babérlevél |
| szemesbors | |
| 1 db | zellerszár |
| 3 szelet | füstölt-főtt sonka |
| 3-4 szál | kakukkfű |
| 2 ek | kukoricaliszt |
| 2 dl | tejszín |
| só | |
| olívaolaj | |
| 30 dkg | liszt |
| 3 db | nagy tojás |
Elkészítjük a tésztát. A lisztet egy tálba szitáljuk és beleütjük a tojásokat. Ha szükséges adunk hozzá pár csepp vizet, de csak óvatosan, nehogy túl lágy legyen a tészta. Simára gyúrjuk. Félretesszük pihenni.
Közben ha megfőtt a hús, leszűrjük, a húst kivesszük és a levét félretesszük. A többi hozzávalót kidobhatjuk, nem lesz már rá szükség. A húst kézzel vagy villával még jobban feldaraboljuk.
A hagymát felkarikázzuk és egy nagy mély serpenyőbe tesszük az olajjal együtt. Rádobjuk a sonkadarabokat és a kakukkfüvet, majd lassú tűzön kb. 10 percig pároljuk. Beletesszük a húst és felöntjük annyi alaplével, amennyi bőven ellepi. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint és felforraljuk. Nem kell sokáig főzni, hiszen minden hozzávaló puha már, csak összeforraljuk.
A lisztet a tejszínnel csomómentesre keverjük és folyamatos kevergetés mellett besűrítjük vele a ragut.
Egy nagy fazékban fölteszünk vizet forrni a tésztához. A tésztát nyújtógéppel kinyújtjuk és vastag csíkokra vágjuk. Ha a víz már forr, beledobjuk a tésztát és pár perc alatt készre főzzük.
Ezután már tálalhatunk is és élvezhetjük a csodás ízeket.
Mindig is szerettem jókat enni, azonban a főzés iránti érdeklődésem akkor teljesedett ki, amikor összeköltöztem életem párjával és egyszer csak ott találtam magam a saját konyhámban. Képes voltam órákig a netet és a szakácskönyveket bújni, hogy újabb és újabb ételeket varázsoljak az asztalra. Úgy néz ki ez jól sikerült, mert az összes barátunk már csak ebédre vagy vacsorára volt hajlandó átjönni hozzánk :). Később ez a mánia odáig fajult, hogy egy-egy külföldi nyaralás már elképzelhetetlen volt a helyi piac vagy éttermek felkeresése nélkül. A sütemények azért kapnak kiemelt szerepet a blogban, mert a drága férjem minden reggel édességet reggelizik, ezért itt majd csak kakaórockernek becézem. Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt még egy motivációs tényező jelent meg az életemben, hiszen kislányom megszületésével újabb kritikus érkezett a családi asztalhoz... Ha ez az oldal csak annyit ér el, hogy bármelyik olvasó elkészíti az egyik receptem és ezzel örömet szerez vele akár magának, akár másoknak, már megérte...