Vaníliás vajas kekszek
| 25 dkg | vaj |
| 20 dkg | porcukor |
| 40 dkg | liszt |
| 2 db | tojás |
| 1 db | tojás sárgája |
| 1/2 tk | sütőpor |
| 1 csipet | só |
| 2 db | vaníliarúd (vagy 2 tk vanília kivonat) |
| 20 dkg | étcsokoládé |
A lisztet a sóval és a sütőporral elkeverjük. A vajas masszába egyenként beleütjük a tojásokat és a tojás sárgáját, közben folyamatosan keverjük.
Hozzáadjuk a két rúd vanília kikapart magját, majd a lisztet. Amikor már jól elkeveredett a liszt és összeállít a tészta, habzsákba töltjük kis adagonként.
A habzsák végére olyan díszítőcsövet tegyünk aminek széles a vége, hogy a tészta kis tudjon jönni belőle.
Én wilton 6B típusút használtam, és ilyen csodaszép kekszek lettek belőle, amit többféleképpen is lehet formázni.
Sütőpapíros tepsire nyomjuk a tetszőleges formákat, úgy, hogy hagyunk közte helyet, mert még nőni fognak. 180 fokra előmelegített sütőben 6-7 perc alatt készre sütjük.
Figyeljünk oda a kekszekre, mert hamar megbarnulhatnak.
Kivesszük a sütőből és még pár percig hagyjuk hűlni a tepsiben, csak utána rakjuk rácsra.
Amikor az összes keksz kisült és kihűlt, az étcsokoládét felolvasztjuk. A
kekszeket a csokiba mártjuk, majd visszapakoljuk a sütőpapíros tepsire és hagyjuk dermedni.
Mindig is szerettem jókat enni, azonban a főzés iránti érdeklődésem akkor teljesedett ki, amikor összeköltöztem életem párjával és egyszer csak ott találtam magam a saját konyhámban. Képes voltam órákig a netet és a szakácskönyveket bújni, hogy újabb és újabb ételeket varázsoljak az asztalra. Úgy néz ki ez jól sikerült, mert az összes barátunk már csak ebédre vagy vacsorára volt hajlandó átjönni hozzánk :). Később ez a mánia odáig fajult, hogy egy-egy külföldi nyaralás már elképzelhetetlen volt a helyi piac vagy éttermek felkeresése nélkül. A sütemények azért kapnak kiemelt szerepet a blogban, mert a drága férjem minden reggel édességet reggelizik, ezért itt majd csak kakaórockernek becézem. Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt még egy motivációs tényező jelent meg az életemben, hiszen kislányom megszületésével újabb kritikus érkezett a családi asztalhoz... Ha ez az oldal csak annyit ér el, hogy bármelyik olvasó elkészíti az egyik receptem és ezzel örömet szerez vele akár magának, akár másoknak, már megérte...